Máig érthetetlen számomra, hogy vajon mi sarkal minket arra, hogy idejekorán elveszítsük azt a kincset, ami meghatározza női mivoltunkat. Legtöbb esetben sajnos nem érezzük a dolog fontosságát.

Az egy dolog, hogy az embert a kíváncsiság vezérli, de az, hogy saját gyengeségünk miatt nem tudunk nemet mondani?

Viszont ha beadjuk derekunkat, akkor számolni kell azzal, hogy miután a srác könnyűszerrel megszerezte, amit akart, magasról tesz majd a fejünkre, sőt még az is benne, hogy meg is aláz. Haveroknak simán elmesélheti a legkisebb részletekig a dolgokat és hidd el nem az irántad érzett tiszteletből,  vagy esetleg szerelemből.

Miért tisztelne? Pillanatok alatt megszerezte, amit akart. Nem szerelmes, hiszen ennyi idő alatt gyakorlatilag semmilyen kötelék nem tud kialakulni. Ne vicceljünk, az akár hónapok kérdése is lehet( személyiségtől függ) mire a srácban valami  mélyebb érzelem jellegű szikra gerjed, és ez a lány részéről is igaz. Térjünk viszont vissza oda, hogy mégis megtörtént a dolog.

Rózsaszín ködben fulladozva magabiztosnak érezzük magunkat, egy rövid ideig. Srác szemében ennek a dolognak nincs túl sok  jelentősége. Onnantól kezdve megvagyunk lőve, nem értjük a helyzetet: ,,Hiszen odaadtam magam neki”- gondoljuk. Hát pont ez volt a baj. Utána meg csodálkozunk, hogy rossz viccnek néznek.


Persze, amikor már sokadjára használják ki a bizalmunkat, akkor nem csodálkozom, hogy inkább az egy éjszakás kalandokat, barátság extrákkal-t választjuk, hogy ,,igényeinknek" eleget tegyünk, az ,,érzelmi fertőt” meg inkább kihagyjuk. De ez gyávaság és kényelmesség. Srácok, ti pedig nehogy azt higgyétek, hogy ezek után szenvedünk vagy ilyesmi. Sok csaj pont ugyanennyit vár tőled, mint te tőlük. ,,Gyors menet, aztán szevasz!”

Megoldás ez?

Ezáltal a fiúk körében elterjed, hogy a legtöbb lány egyszerű és közönséges. Hiába próbáljuk esetleg ezzel büntetni a férfiakat, igazából ,,visszanyal a fagyi”, mert magunkkal szúrunk ki.

Az érzelmek és a testiség kényes dolgok. Apránként kell adagolni őket, ami rengeteg erőfeszítést és kitartást vesz igénybe, de ha igazán akarjuk véghez lehet vinni. Alkalom adtán el-el ejteni egy bíztató megjegyzést, ugyanakkor érzékeltetni vele, hogy ,,apám most elkezdhetsz értem harcolni.” Ha ezeket a lépéseket jól végrehajtjuk a célegyenesben már fej-fej mellett fogunk haladni és együtt érünk be a célba. A párkapcsolat és annak felépítése, akkor a legjobb, hogyha mindkét fél ugyanolyan mértékben kiveszi a részét belőle.

Nem leszünk attól kevesebbek, hogy nemet tudunk mondani egy srácnak. Csak szépen, lassan, kimérten. Van idő! Adjunk időt a dolognak vagy koppanni fogunk, amikor rájövünk, hogy otthagyott, mert már nem volt ,,ránk szüksége.” Elnézést az erős kifejezésért, de különben eldob, mint egy lerágott csontot. Ott állunk majd, mint egy rakás szerencsétlenség és csak az önsajnálat marad sovány vigaszként.

Hogy akarunk majd visszaemlékezni? ,,Valami jöttment, már nem is emlékszem a nevére…?” Inkább várjunk, amíg  úgy érezzük, hogy most van itt az ideje a teljes testi-lelki átadásnak. Kedvesen, megértően várnia kell a partnerünknek arra, hogy lelkileg készen álljunk. Nem kell megijednünk, hogy elhagy. Mondjuk csak ki. Ne féljünk kimondani azt, hogy ,, put some ice on it, man!”

Ezek után úgy dolgozza fel az információt, ahogy akarja. Ha tényleg fontosak vagyunk neki, akkor szépen leül az ülőgumójára és vár, vagy le is út fel is út. Jobban járunk, ha időben kiderítjük, hogy nem egy riherongy-e a gyerek és egyáltalán érdemes-e vele felépíteni egy kapcsolatot.

Ha ezt véghez visszük, akkor emelt fővel, büszkén mosolyogva sétálhatunk végig a napsütötte utcán, egy sajnálkozó szomorú pillantást vetve a szembejövő fáradt lányra, aki a tegnap esti buli ruhájában, piszkosan és álmosan megy el melletted az élet kitaposott, szégyenteljes útján.