Vérünkben van a rossz dolgok melletti döntés. Hiába tudjuk sokszor nagyon jól, mi lenne a helyes, egyszerűen vonz és csak vonz a  rosszabb, de izgalmasabb döntés. Miért ilyen a természetünk? Egyre többször észrevesszük magunkon, hogy inkább a veszélyeset választjuk a biztonságos helyett?

Normális esetben csak egy bizonyos határig.


Ezért nagyon fontos, hogy az ember ismerje önmagát és magabiztosan meg tudja ítélni, hogy hol, az a bizonyos határ, amit nem léphet át. Ha érezzük ezeket a határokat, akkor nem keveredhetünk olyan bajba, amit később nagyon megbánhatunk. Ez viszont csak a nagyon erős személyiségű és nehezen befolyásolható embereknek sikerül. Ha nincsenek elveink, erkölcsünk csak sodródunk az árral, és teljesen mindegy, hogy éppen milyen módon szégyenítjük meg  magunkat.

Ha nem tudjuk kik vagyunk, ha nem vagyunk tisztában azzal, mit képviselünk vagy képviselni szeretnénk az életünkben, akkor igazából teljesen mindegy, hogy hogy élünk, hogy hogy építjük fel a jelenünket és jövőnket vagy éppen a (pár)kapcsolatunkat. Ha mindig csak sodródnuk az árral, akkor ,,moszatok” leszünk a tengerben. Manapság már akkora az társadalmi nyomás, hogyha nem vigyázunk ugyanolyan tömegember lesz belőlünk, mint sokan a  körülöttünk  lévők közül. Ha nincs öntudatunk, ha nem válaljuk fel azt, akik vagyunk, az csakis, azt bizonyítja, hogy bizony bekebelezett a nagy ,,embertenger" és tovább sodor a többi moszattal együtt a kiismerhetetlen nyílt tengerre.