Elmegy…Egy teljes hétre elmegy, egy olyan helyre, ahol  neked nincs lehetőséged ott lenni vele. Elmegy egy olyan helyre, ahol nincs lehetőséged a karjaidba zárni és a fülébe huncutságokat súgni.

Az érzés, amikor a friss és hihetetlenül törékeny kapcsolatotokba  úgy hozza a sors, hogy egy kis időre el kell válnotok egymástól , komoly elvonási tünetekkel jár. Egy  bimbózó párkapcsolatban sülve-főve együtt vagytok. A szerelem hevében csak egymásnak éltek és minden az  élmények  közös átéléséről szól. Kitöltitekk egymás napjainak minden percét és alig tudtok egymás társaságával betelni.

Eljön a búcsú ideje és mihelyt látótávolságon kívülre kerül, rettenetes hiányérzet és üresség mar bele a szívedbe. Elment és magával vitte a kis viráglepte kertecskét, amit a szívedben működtetett. „Mikor jössz már vissza?”- teszed fel magadban a kérdést és karórádra pillantva látod, hogy távozása óta, nem több, mint  öt perc telt el. Ilyenkor tudatosul igazán benned, hogy mennyire fontos Ő, az életedben. Hogy boldogságot, fényt, örömöt és szívből jövő nevetést ajándékoz a lelkednek.

Amikor elmegy,  érzed a mérhetetlen hiányt és talán kilószámra eszed a csokit vagy telesírod aznap este a zsebkendőd egy romantikus film fölött, de visszatér…És ha visszatér, akkor dobogó szívvel ugrassz a nyakába és  minden egyes percért hálát adsz, amit együtt tölthettek. Lélegzetvétele vagy testének bármely apró rezdülése felnyithatja  a szemed  és, arra bátoríthat, hogy újra és újra kimond: ,,Boldoggá teszel és olyan csodálatos, hogy vagy nekem!”