Sokszor éreztem már azt, hogy skatulyában vagyok. Hogy többre lennék képes csak egyszerűen, gyáva vagyok és megszoktam a mindennapi kényelmes rutinomat. Sokszor éreztem a kitörés vágyát, hogy ennél én többre lennék képes! Mit csinálok még itt? Mire várok? Egyszerűen nem hittem el magamról, hogy igenis egy csoda vagyok és képes vagyok csodákkal határos dolgokat művelni, csak le kell gyűrni a félelmem és megjön a dolog  gyümölcse. A sok fájdalom és csalódás gyümölcse, érzem, hogy erővé nemesült. Mérhetetlen harci kedvvé és bizonyítási vággyá nőtte ki magát, hogy igenis vagyok valaki!

Minden egyes ember egy kincs, egy egyéniség csak meg kell találni a helyes utat. Olyan utat, ahol ki tudunk teljesedni és tudjuk, hogy ez itt az én helyem. Ne hagyjuk magunkat irányítani és úgy leélni az életünket, hogy ugyanazt az esemény nélküli feladatsort csináljuk végig, minden egyes nap! Érdekeljenek bennünket az újdonságok, új emberek, új társaság, kihívások! Érezzük, hogy hivogat! Figyeljünk  fel a csalogató és bátorító hangokra! Annak lesz értelme, amiben mi magunk hiszünk és elhisszük, hogy működhet!