Érzelmek,tapasztalatok,gondolatok

Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, és az igaz szavak nem mindig szépek...

Rongybabák

Máig érthetetlen számomra, hogy vajon mi sarkal minket arra, hogy idejekorán elveszítsük azt a kincset, ami meghatározza női mivoltunkat. Legtöbb esetben sajnos nem érezzük a dolog fontosságát.

Az egy dolog, hogy az embert a kíváncsiság vezérli, de az, hogy saját gyengeségünk miatt nem tudunk nemet mondani?

Viszont ha beadjuk derekunkat, akkor számolni kell azzal, hogy miután a srác könnyűszerrel megszerezte, amit akart, magasról tesz majd a fejünkre, sőt még az is benne, hogy meg is aláz. Haveroknak simán elmesélheti a legkisebb részletekig a dolgokat és hidd el nem az irántad érzett tiszteletből,  vagy esetleg szerelemből.

Miért tisztelne? Pillanatok alatt megszerezte, amit akart. Nem szerelmes, hiszen ennyi idő alatt gyakorlatilag semmilyen kötelék nem tud kialakulni. Ne vicceljünk, az akár hónapok kérdése is lehet( személyiségtől függ) mire a srácban valami  mélyebb érzelem jellegű szikra gerjed, és ez a lány részéről is igaz. Térjünk viszont vissza oda, hogy mégis megtörtént a dolog.

Rózsaszín ködben fulladozva magabiztosnak érezzük magunkat, egy rövid ideig. Srác szemében ennek a dolognak nincs túl sok  jelentősége. Onnantól kezdve megvagyunk lőve, nem értjük a helyzetet: ,,Hiszen odaadtam magam neki”- gondoljuk. Hát pont ez volt a baj. Utána meg csodálkozunk, hogy rossz viccnek néznek.


Persze, amikor már sokadjára használják ki a bizalmunkat, akkor nem csodálkozom, hogy inkább az egy éjszakás kalandokat, barátság extrákkal-t választjuk, hogy ,,igényeinknek" eleget tegyünk, az ,,érzelmi fertőt” meg inkább kihagyjuk. De ez gyávaság és kényelmesség. Srácok, ti pedig nehogy azt higgyétek, hogy ezek után szenvedünk vagy ilyesmi. Sok csaj pont ugyanennyit vár tőled, mint te tőlük. ,,Gyors menet, aztán szevasz!”

Megoldás ez?

Ezáltal a fiúk körében elterjed, hogy a legtöbb lány egyszerű és közönséges. Hiába próbáljuk esetleg ezzel büntetni a férfiakat, igazából ,,visszanyal a fagyi”, mert magunkkal szúrunk ki.

Az érzelmek és a testiség kényes dolgok. Apránként kell adagolni őket, ami rengeteg erőfeszítést és kitartást vesz igénybe, de ha igazán akarjuk véghez lehet vinni. Alkalom adtán el-el ejteni egy bíztató megjegyzést, ugyanakkor érzékeltetni vele, hogy ,,apám most elkezdhetsz értem harcolni.” Ha ezeket a lépéseket jól végrehajtjuk a célegyenesben már fej-fej mellett fogunk haladni és együtt érünk be a célba. A párkapcsolat és annak felépítése, akkor a legjobb, hogyha mindkét fél ugyanolyan mértékben kiveszi a részét belőle.

Nem leszünk attól kevesebbek, hogy nemet tudunk mondani egy srácnak. Csak szépen, lassan, kimérten. Van idő! Adjunk időt a dolognak vagy koppanni fogunk, amikor rájövünk, hogy otthagyott, mert már nem volt ,,ránk szüksége.” Elnézést az erős kifejezésért, de különben eldob, mint egy lerágott csontot. Ott állunk majd, mint egy rakás szerencsétlenség és csak az önsajnálat marad sovány vigaszként.

Hogy akarunk majd visszaemlékezni? ,,Valami jöttment, már nem is emlékszem a nevére…?” Inkább várjunk, amíg  úgy érezzük, hogy most van itt az ideje a teljes testi-lelki átadásnak. Kedvesen, megértően várnia kell a partnerünknek arra, hogy lelkileg készen álljunk. Nem kell megijednünk, hogy elhagy. Mondjuk csak ki. Ne féljünk kimondani azt, hogy ,, put some ice on it, man!”

Ezek után úgy dolgozza fel az információt, ahogy akarja. Ha tényleg fontosak vagyunk neki, akkor szépen leül az ülőgumójára és vár, vagy le is út fel is út. Jobban járunk, ha időben kiderítjük, hogy nem egy riherongy-e a gyerek és egyáltalán érdemes-e vele felépíteni egy kapcsolatot.

Ha ezt véghez visszük, akkor emelt fővel, büszkén mosolyogva sétálhatunk végig a napsütötte utcán, egy sajnálkozó szomorú pillantást vetve a szembejövő fáradt lányra, aki a tegnap esti buli ruhájában, piszkosan és álmosan megy el melletted az élet kitaposott, szégyenteljes útján.

10 jó tanács, ha külföldre mész

Életünkben sokszor bekövetkezik olyan változás, amit nem feltétlenül terveztünk. Egyszerűen úgy alakul és lassan tudatosul bennünk, hogy ezt az akadályt valahogy meg kell ugranunk és ki kell belőle hoznunk a legjobbat.

Az alábbi pontokban összegyűjtöttem 10 FONTOS tudnivalót, amit érdemes megfogadnunk, ha hosszabb időre külföldre költözünk:

  1. Önismeret! Jussunk dűlőre személyiségünkkel, és tisztázzuk magunkban: Milyen emberek vagyunk/leszünk. Hogy fogunk viselkedni és mit fogunk képviselni, mert tiszta lappal indulunk. Senki sem tud a múltunkról, amit látnak belőlünk az alapján fognak véleményt alkotni rólunk.
  2. Lehetőségek! Új ország, új szokások, új társaság!  Fontos, hogy nyitottak legyünk az újdonságokra.
  3. Kiváncsiság! Legyünk természetünkből  fakadóan kiváncsiak és igyekezzünk pozitívan felfogni azt, hogy  az adott országban, bizonyos dolgok esetleg máshogy működnek.
  4. Alkalmazkodás! Fontos, hogy megfigyeljük a ,,bennszülöttek" viselkedését és cselekedeit, mert az ebből begyűjtött tapasztalataink iszonyú sokat segíthetnek, ha később esetleg egyedül kell boldogulnunk valahol.
  5. Barátságosság! Ha ellenségesek vagyunk, örökre fölényeskedő ,,idegenek” maradunk.
  6. Nyelvtudás! Az sem egy utolsó dolog ha beszélünk egy-két idegen nyelven, de ha nem, az se baj. Valahol el kell kezdeni, nem igaz?:)
  7. Kultúra! Legyünk tisztában az adott ország történelmével, hagyományaival és nem utolsó sorban legkedveltebb ételeivel. Ilyen módon belophatjuk magunkat a szívükbe és csökkenthetjük a felénk táplált ,,idegenérzetetüket.”
  8. Önbizalom, magabiztosság! NE hagyjuk magunkat! Nem szerethet mindenki. Mindig lesznek olyan emberek, akik nem kedvelnek. De ha bánt valaki, álljunk ki magunkért! Ha megvédjük magunkat tiszteletet vívhatunk ki.
  9. Kapcsolatok kiépítése! Hozzánk hasonló humorú és stílusú emberekkel kezdjünk el barátkozni, akik bevezetnek a társadalmi éledbe, így lehetőségünk nyílik részt venni bulikon és egyéb összejöveteleken.
  10. Óvatosság, ravaszság! Legyünk résen! Ha külföldiként jobbak vagyunk  valamiben vagy akár  több mindenben, mint néhány osztálytársunk/munkatársunk, akkor féltékenységből megpróbálhatnak keresztbe tenni nekünk. Őrizzük meg a hidegvérünket és simítsuk el a konfliktust humorral, hogy NE járassuk le magunkat és a rosszakaró(i)nkat, ily módon hatástalanítsuk.

Tengernyi veszély

Vérünkben van a rossz dolgok melletti döntés. Hiába tudjuk sokszor nagyon jól, mi lenne a helyes, egyszerűen vonz és csak vonz a  rosszabb, de izgalmasabb döntés. Miért ilyen a természetünk? Egyre többször észrevesszük magunkon, hogy inkább a veszélyeset választjuk a biztonságos helyett?

Normális esetben csak egy bizonyos határig.


Ezért nagyon fontos, hogy az ember ismerje önmagát és magabiztosan meg tudja ítélni, hogy hol, az a bizonyos határ, amit nem léphet át. Ha érezzük ezeket a határokat, akkor nem keveredhetünk olyan bajba, amit később nagyon megbánhatunk. Ez viszont csak a nagyon erős személyiségű és nehezen befolyásolható embereknek sikerül. Ha nincsenek elveink, erkölcsünk csak sodródunk az árral, és teljesen mindegy, hogy éppen milyen módon szégyenítjük meg  magunkat.

Ha nem tudjuk kik vagyunk, ha nem vagyunk tisztában azzal, mit képviselünk vagy képviselni szeretnénk az életünkben, akkor igazából teljesen mindegy, hogy hogy élünk, hogy hogy építjük fel a jelenünket és jövőnket vagy éppen a (pár)kapcsolatunkat. Ha mindig csak sodródnuk az árral, akkor ,,moszatok” leszünk a tengerben. Manapság már akkora az társadalmi nyomás, hogyha nem vigyázunk ugyanolyan tömegember lesz belőlünk, mint sokan a  körülöttünk  lévők közül. Ha nincs öntudatunk, ha nem válaljuk fel azt, akik vagyunk, az csakis, azt bizonyítja, hogy bizony bekebelezett a nagy ,,embertenger" és tovább sodor a többi moszattal együtt a kiismerhetetlen nyílt tengerre.

Hiány

Hiányzik.

Hónapokkal ment el és úgy érzed, mintha már legalább egy éve nem lenne melletted. Tudod, hogy szörnyű ezt kimondani, de lehet, hogy pont attól lesz jobb, hogy kimondod, hogy baromira hiányzik. Hiányzik a közös öröm, az összenézések, a csókok a gyengédség, törődés.

Legtöbb esetben jól vagy, mert levan kötve a figyelmed, de a legváratlanabb pillanatokban tör elő a hiányérzet. Például buli közepén vagy és táncolsz, egész este azt akartad, hogy ott legyen melletted, hogy együtt táncoljatok, hogy érezd a tekintetét magadon, hogy rád mosolyogjon és megfogja a kezed. Hogy  leszedje rólad a sok undorító, nyomakodó csávót, akik az este folyamán állandóan letapiztak és nem bírtad őket lerázni. A sírás derült égből villamcsapásként tör ki belőled… Kimondod, hogy fáj és rettenetesen hiányzik. Jobb lett-e ezzel? Meg nem mondom.


Furcsa úgy kelni mindennap, hogy új nap, új remények és hátha valami csoda történik, ami ismét a napfényes oldalára fordítja neked a világot. A nap vége felé, beesteledik és a remény elhagy. Ezt minden áldott nap végig csinálni és nem feladni…Nehéz.

Az ember mosolyog egy-két napig, hétig, de belefárad. Vigyorogni, amikor belül meghaltál? Üres vagy nélküle. Márpedig neked kell feldolgoznod az érzést, mert a hiányt ugyan csak Ő tudná csillapítani, de rá már nem számíthatsz.

A hangjára már nem emlékszel, pedig teljes szívedből kívánod, hogy meghalld újra,  vagy bármit megtennél egy kósza érintésért. Megszólítani és utánaszaladni és a karjaiba ugrani és azt mondani:,, hogy megoldjuk és a tiéd vagyok." Van ilyen?

Mész előre, de a szemed előtt délibábként lebeg a múlt, amit nem tudsz és nem is akarsz elengedni, mert egyedül maradnál. Félsz a magánytól, félsz az elveszettségtől. Mi lett volna ha..? Talán el sem kezdődött még és máris vége lett? Sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle? Féltetek a kapcsolattól? Olyan hülyeségeitek voltak, hogy azt más úgyse fogja soha megérteni. Bárcsak rájönne, hogy harcolnia kellett volna érted.

Ha az ember vagy nekirugaszkodik, eldönti, hogy ezt a lányt most megszerzem és ha megszereztem úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére vagy pedig a könnyebbik,  utat választja, de akkor elveszít. Mitől mennek a dolgok ilyen könnyen tönkre? Csapongó és összezavarodott elmétekkel egymás ellen dolgoztatok és ez a kapcsolat végét jelentette.


Hamvakon

,,Por vagyok pedig pár voltunk hajdan, ne feledd!”

Előfordult már veled, hogy utólag jössz rá, arra hogy döntéseidnek valójában, mekkora súlya volt? Amikor az ember szerelmes, nem tudatosulnak benne a rá leselkedő veszélyek. Azt hiszi, hogy a szerelem mindenható és egy bevehetetlen erődítmény…

Ebben rejlik a rossz döntéseink meghozatala.

Repülsz? Úgy érzed, hogy legyőzhetetlenek vagytok együtt? Legyőzhetetlen vagy mellette? Eszedbe sem jut arra gondolni, hogyha ezt megvonják tőled, akkor szétzuhanhatsz? Egyszer, ami a tiéd, az mindig is a tiéd marad…? Tévedés. Nincs olyan, hogy valaki a tiéd. Erős ,,látáskárosodásodban" észre sem veszed, hogy lassan, de biztosan kicsúszik a magánélet nevű talaj a lábad alól. Senki nem kap el, amikor elesel. Legfőképpen az a személy nem, akire a legjobban számítanál.

Nem mersz, nem reménykedni? Bele se mersz gondolni abba, hogy egyszer talán majd nélküle kell felkelned? Úgy kell kinyitnod a szemed, hogy rögtön belédhasít a tudat, hogy az, aki egykoron mindened volt, nincs már többé? Nem érhetsz hozzá, nem szólíthatod meg, nem oszthatod meg vele gondolataid?  Ez egy döntés meghozatalának és kimondásának a következménye. A döntés, amely kimondása után már nincs visszaút. Gondoltál már, arra a döntés kimondásának pillanatában, hogy később lehet, hogy pont ez fogja a  vesztedet okozni? Nem gondolsz bele, mert reménykedsz, mert szerelmes vagy és azt gondolok, hogy a világot is legyőzöd. Mit neked egy rosszul meghozott döntés?

A döntés elhagyja a szádat és elindul a lavina, ami utána magával ránt a mélybe. Mondd csak, akartad ezt magadnak és annak az embernek, akit a világon a legjobban szerettél?

Döntéseink határozzák meg az életünket. Lehetett akármekkora szerelem, ha elcsúszik egy ponton, nincs menekvés. Ledől, mint egy egyszerű kártyavár. Az a probléma, hogy nem akarod észrevenni, hogy valahol elcsúszott az egész. Nem akarod elhinni, hogy te kerültél ilyen helyzetbe, hogy a szerelmi életed, rossz felfogás és hozzáállás miatt a végét járja? Túlságosan elbíztad magad, adottnak vetted a társad jelenlétét. Pedig minden egyes nap meg kellett volna a párodért dolgozni, hogy éreztesd vele, hogy igenis fontos vagy neki és nem tudnál mit kezdeni nélküle. Mire ezt észreveszed sokszor késő már. Egyedül vagy a lelkiismereteddel és az összes feldolgozandó érzéssel, amit a zátonyra futott kapcsolatotok hagyott maga után. A kapcsolat hamvaira borulva próbálja az ember összeszedni a hamuszemcséket mielőtt még elvinné szél, de egy lágy szellő úgyis kifújja kezedből a halott jelen nevű, múltat. Értelmetlen egy halott dolgot dédelgetni. Annak, akkor abban a pillanatban volt jelentősége, immár jelentéktelen.

Felemelkedni a porból? Igen felkéne, de nem akarod elengedni. Félsz, rettegsz hogyha elengeded, utána végképp megszűnik az életed. Görcsösen kapaszkodsz, mert ha elengednéd, végképp tudatosulnia kellene benned, hogy elveszítetted. Nincs többé. Áltatod magad, hogy még lehet, hogy jóra fordulhat a dolog? Képtelen vagy megérteni, hogy ezt el kell engedned? Egyedül úgy sem fogod tudni visszahozni, azt ami volt. Senki nem fogja tudni már visszahozni azt, ami akkor volt. Szép volt, jó volt, boldogabb voltál, mint valaha, de elég volt. El kell engedned.

A markodba összegyűjteni a maradék hamut és egy fújással szélnek ereszteni.


Ami az életet széppé teszi

 

Kis mozzanatok, figyelmességek teszik az életet széppé és elviselhetővé. Az a hihetetlenül felemelő érzés, amikor például valakin segítessz. Lehet csekélység is, de hatalmas örömöt tud szerezni a legapróbb mozzanat is, amit a másikért teszünk. Ezzel nemcsak neki, de magunknak is örömöt szerzünk.

Úgy  feltudja dobni az embert ha mondjuk átsegít egy öreg nénit a zebrán vagy éppen segít vinni a bevásárló szatyrot. Közben érdekes dolgokat mesél neked, ami téged érdekel vagy ha nem, akkor is kedvességből és jóságból meghallgatod. Ő mivel magányos, hálás lesz amiért beszélgethet valakivel és élvezheti egy friss és fiatal lány társaságát, aki saját fiatalságára emlékezteti.

Ezért imádok olyan utcában lakni, ahol 15 éve ugyanaz a lakóközösség és mindenki ismer mindenkit. Mint egy kis darab falu a hatalmas, piszkos városban. Jön haza az ember és látja Erzsike nénit, ahogy kertészkedik és jó hangosan, hatalmas vigyorral ráköszön ő pedig összerezzen, majd kedvesen visszaköszön, és mindketten visszatérünk hétköznapi rutinunkhoz. A kertész bácsi, aki  reggelenként levágja neked az éppen kertben termő legszebb rózsát és ,,angyalkámnak" szólít. Néhány kedves szóval annyira feltudja dobni az ember reggelét, hogy az valami elmondhatatlan érzés. A nagy fekete kutyus, aki megérzi, hogy jössz és már ott vár rád a kerítésnél és mire odaérsz szinte rá lehetne lépni a nyelvére, úgy kihajol. Kiugrik a bőréből, amikor meglát. Ha éppen nincs ébren, akkor is megvan a dolog szépsége, mert ahogy elhaladsz a kerítés mellett látod, hogy a fa alatt elterülve horkol csakúgy, mint a gazdája. Először megrémülsz, de, amikor meglátod, hogy a kutya horkol egészen úgy,  mint egy ember, akkor nem tudod megállni anélkül, hogy szájad mosolyra ne húzodjon. Az öregbácsi, aki az ápoló nénijével tud már csak sétálni és akkor is csak elsétál az utca végéig és vissza. Ezalatt az ember ahogy jön-megy, legalább kétszer belebotlik a délután folyamán a sétáló Jenő bácsiba. Mind kétszer olyan kellemesen nyálas puszit kap az ember, hogy öröm utána törölgetni. De élvezi az ember, mert kit érdekel, hogy nyálas? Kit érdekel, hogy nemcsak egyszer vakkantasssz oda egy csókolom-ot hanem kétszer is megállsz vele beszélgetni? Látod a szemében a fiatalkorát, amikor még ő így sietett valahova az utcán. Ez engem akaratlanul is meghat.

Múltkor egy gyönyörű és egyben megrázó szituációba keveredtem. Jöttem haza edzésről és közeledett felém Jenő bácsi. Már jó messziről rámosolyogtam és köszöntem egy hatalmasat. Megkaptam a szokásos puszikat majd megkérdezi, hogy jól szolgál-e az egészségem. Öt perce beszélgettünk, amikor látom, hogy könny csillan a szemében és elkezd sírni. Az embert annyira váratlanul éri a dolog, hogy sokáig csak áll tehetetlenül. Aztán erőt vesz magán az ember és megkérdezi tőle, hogy mi elérzékenyülésének az oka. Azt válaszolta, hogy nagyon, de nagyon szeressem magamat és a családomat, mert az az egyetlen dolog, ami az embert életben tartja. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. Ösztönszerűen jött és máig szép emlékként őrzöm ezt a pillanatot. Az ápolónő is teljesen meghatódott egy percre mintha megállt volna az idő. Nem érzékeltem a körülöttem lévő szürke kockaházakat, a fekete macskát, aki valami maradékra várt az öreg néni ajtaja előtt. A gondokat, bajokat amik az ember feje fölött gyülekeznek, vészjosló sötét gomolyagként. Egyszerűen csodálatos volt. Mondtam neki, hogy ne sírjon és amikor megvigasztalódott, akkor érzékeny búcsút vettünk és egy ,,Isten áldjon!”búcsúmondattal boldoggá tette a napom hátralévő részét.


Vagy egy másik esetben, amikor a szomszéd néni kerítőnőként működik, nem csak azt figyeli, hogy mikor mész el reggel és mikor jössz haza este, hanem megpróbálja a szerelmi életedet is irányítani. Mihelyt el akarsz osonni a ház előtt, abban a pillanatban kivágódik az ajtó és megjelenik az öreglány, csillogó szemekkel, hogy fontos beszéde van veled, négyszemközt. „Kellemesen” görcsbe rándul ilyenkor az ember gyomra. A mondanivalója úgy kezdődik: ,,hogy van egy nagyon aranyos fiatalember az utcában." Akkor már tudom, hogy ennek csakis rossz vége lehet. Folytatja az áradozást, majd amikor az ember idegesen az órájára néz, akkor kegyesen kiböki, hogy a fiatal úrnak tetszel. A kellemetlen szituációra való tekintettel az ember zavartan elmosolyodik és közli, hogy ez igencsak jó hír, de most sietned kell! Megkönnyebülve nagyot mosolyogsz a helyzeten és vidáman utadra eredsz.

Egyik reggel szokásodhoz híven, battyogsz az iskolába és ismét látod a kissé bicegő lányt, akit már hetek óta figyelsz, mert egyszerűen lenyűgözött, hogy küzd a lépcsőkön felfelé minden áldott reggel. Csodálod, a kitartását, csodálod a hozzáállását és az akaraterejét. Ezen a reggelen is elmehettél volna mellette ugyanúgy, mint a több alkalommal, megelőzöd és egy hirtelen ötlettől vezérelve megállsz, visszafordulsz és egyetlenegy szó hagyja el a szádat:,,csodállak!” Magad is meglepődsz, de tudod, hogy ennek ki kellett jönnie. Lány felnéz rám, kedvesen mosolyogva megkérdezi: ,,Miért mondom ezt?" Válaszod egyszerű: Csodállak, amiért ilyen kitartó vagy és erős. Lánynak az arcán derű csillan fel és kissé zavarban jön, de látszik rajta, hogy iszonyatosan jól esik neki az elismerés. Teszel neki egy javaslatot, hogy mostantól ha reggel egymásba botlunk, akkor mivel neked időd, mint a tenger és úgyis egyedül mész, együtt menjetek fel a suliig. Teljes szívedből örülsz, hogy megtetted.

Másik eset, ami minap történt meg veled: Mész lefelé a hegyről leérsz a térre, amikor hatalmas csattanás hallik és látod, hogy egy idősebb néni fekszik a földön. Egy percig sem habozol, átfutsz a villamos síneken és odaszaladsz a nénihez. Megfogod a karját, megkérdezed  feltud-e állni. Szegény szörnyen megijedt, de mondta, hogy nincs gond fel fog tudni állni. Felsegíted, közben elkapod a kutyáját, aki pórázát maga után húzva próbál meglógni. Megsimogatod, megfogod a pórázt és visszavezetem. Néni hálásan megsimogat és megköszöni segítséged. Kérdéseket teszel fel neki, hogy megnyugodjon és a beszéd által elmúljon a sokk. Elválnak útjaitok és azt érzed, hogy  érdemes embertársainkat szeretni, még egy ilyen romlott világban is, mint ez a trágyadomb, amiben élünk.

A nyitottság és szeretet a lényeg, ha ezek megvannak, akkor a napjaink csakis jól sülhetnek el és úgy fekhet le az ember este, hogy ma is tettem valami említésreméltó dolgot, ami hozzásegített ahhoz, hogy az életet szépnek és elviselhetőnek érezzem.

Rámenős csajok, mint probléma

Ha egy lány rámenős, akkor az a baj, mert akkor ugye ,,fűvel-fával csinálja." Ha tartja a távolságot és szemérmesebb, akkor sokszor frigidnek és éretlennek csúfolják. HOGY IS VAN EZ? Sokan, igenis tehettek a lányok önbecsülésének megromlásáról, mert élvezitek a rámenős csajokat és ezzel igazából félrevezetitek őket, mert azt hiszik, hogy ez kell nektek. Sír a szátok, hogy sok a rámenős csaj? Hiszen legtöbbeteknek ez kell. Cicababák, akikért nem kell egy fűszálat sem megmozdítani, küzdeni meg végképp nem.  Játszadoztok tét nélkül. Ha egészen véletlenül felbukkan egy lány, akiért meg kéne mozdulni, és tenni valamit az ügy érdekében, akkor azonnal jönnek a szánalmas kifogások. Kedvencem, amikor még csak azzal sem fáradoznak, hogy egy hihető kifogást találjanak. Saját zavarodottságukat,(mert nem tudnak, mit kezdeni a szituációval) azzal leplezik, hogy megpróbálják a lányt hibáztatni, mintha az egész az ő hibája lenne. Az igaz, hogy egyszerűbb… Arra várnak, hogy kevesebb legyen a rámenős csaj? Ahelyett, hogy bátorítják és félrevezetik őket azzal, hogy ágyba bújnak velük, világítsák meg a dolog helytelenségét és akkor majd elkezdődhet egy másvilág, ahol a férfi megbecsüli a nőt és fordítva.


Továbbá, ha sokan olyan géniuszok nők terén, akkor miért bukdácsolnak egyik nő ágyából a másikba? Így egészen biztos, hogy soha de soha nem fognak tudni megállapodni egyik nő karjában sem. Képtelenek lesznek arra, hogy elkötelezzék magukat valaki mellett. Ürügy az mindig akad bőven, hogy „nem találtam meg még az igazit” bla bla… Egyszer próbálnák meg odatenni magukat és részt venni a kapcsolat kiépítésében, dehát minek? Ennyi hűhó és energia pazarlás, amikor mindig van új és friss préda, elérhetőbb távolságban?  Így soha semelyik nő sem lesz nekik elég jó, elég  kielégítő.

Semmi baj, majd egyedül maradnak a ,,minden nőt kiismerek tudattal”.

Be kell ismernünk azért azt is, hogy rengeteg ilyen olcsó csaj is van, csak azt nem értem, hogy arra a párra, akik nem ilyenek, miért próbálják elhitetni, hogy ugyanolyanok, mint a többi akik a ,,rámenős csajok maszlagba” tartoznak?

Ha pedig esetleg egy férfi megkérdez egy nőt, hogy milyen számára az ideális pasi, akkor alap, hogy az elvárásainknak és vágyainknak megfelelően válaszolunk. Arra utalva, hogy mit is várnánk el tőle. Hiszen nem véletlenül kérdezte. Tisztában vagyunk azzal is, hogy olyan férfi nincs, aki teljesen megtudna felelni az agyunkban elhelyezkedő méteres listával, mert úgyis mindig találunk valami aprócska hibát bennük. Mindezek ellenére is bármelyik pasiban megtudjuk találni a szépet és annak alapján még talán bele is tudunk szeretni.

Végül pedig, kérlek semelyikőtök se mondja, hogy kiismer(t) minden lányt, mert ez nem igaz. Többé-kevésbé lehetséges. Viselkedési sémákat ismerhettek, de én ezzel nem büszkélkednék a helyetekben, mert ez alapján csak olyan csajokkal voltatok együtt, akiket öt perc alatt kiismertetek és meguntatok, ez pedig nem csak a másik nem képviselőit minősíti.

Bármikor meglepetést tudunk okozni. A nők, azok akik mindig mást találnak vonzónak egy srácban, szituációtól és kedélyállapottól függően.

 

 


 

 

 

 

 

Érzelmek vár(a)

Gondolom, sokan ismeritek azt a szorító fájdalmat, amikor az az illető, aki iránt érzelmeket táplálsz, magasról tesz a fejedre. Szinte leírhatatlan érzés…

Éjjel-nappal rá gondolsz, és beteges módon próbálod magadnak bemesélni, hogy jól vagy, hiszen oda van érted, csak nem akarja beismerni… Pedig nincs így. Mindennek a tetejébe magadra is mérges vagy, hogy hogy kerültél ilyen
szituációba. Frusztrál, hogy  magasról tenned kéne a fejére, de nem tudsz, és hiába akarod kiverni a fejedből, nem megy. Kettéhasít a rossz lelkiismeret és a birtoklási vágy. Mindenét kívánod és mindenét akarod. Napközben gyűjtöd a mesélnivalókat, abban a reményben, hogy majd mindent elmesélhetsz neki és érdekelni is fogja. Az utcán minden emberről ő jut eszedbe, kinézhet akárhogy. Például ott áll előtted egy alacsony, szőke srác, tele tetkókkal (egyáltalán nem hasonlít ahhoz a bizonyos illetőhöz), de mégis hozzá hasonlítod, hogy mégiscsak majdnem ugyanúgy néz ki Ő, csak sötétebb árnyalatú haja van, no meg magasabb és nincs rajta tetoválás. Magyarul teljesen máshogy néz ki, mint a te srácod (akivel talán jobb lett volna, ha sose találkozol).

Az emberből bugyognak az érzelmek és nem tudsz mit kezdeni az érzelmi túltelítődöttségtől. Aludni nyugtalanul alszol, és korán reggel már arra gondolsz, hogy itt egy újabb nap, új reményekkel. Újabb lehetőség arra, hogy elkezdjen veled törődni, beszélgetni. Közben alig van étvágyad és csak hasogató fájdalmat és enyhe hányingert érzel. Felteszel magadban ezer meg ezer kérdést és teóriákat gyártassz. Megpróbálod magadnak bemesélni, hogy már nem érdekel a dolog, de még mindenki tudja, hogy még mindig érdekel, de a világért sem akarod magadnak bevallani, mert vérig vagy sértve és megalázva, amiért csúnyán megsebzett. Megpróbálod magaddal elhitetni, hogy minden oké, de ezzel csak a saját életedet teszed tönkre. Megkérdezi magától az ember, hogy talán becsavarodtam, hogy nem bírok tovább lépni?

Meg kell, hogy nyugtassak mindenkit, teljesen normális ez az érzés, és ezt a több helyről vérző sebet csak az idő fogja begyógyítani. Ki kell operálni a sebes, elgennyesedett részt és tovább lépni. De a ,,sebészeti beavatkozás” előtt nagyon sokáig nem akarod elhinni, hogy tényleg nincs tovább ebbe az irányba. A fejedben készítessz egy tökéletes belsőjű fiút, aki olyan csomagolásba van, mint a személy, aki miatt szenvedsz. Álmodozunk a reményeink romjain és közbe teljesen abnormális módon megpróbáljuk magunkból kiirtani az érzelmeket, amik belülről felemésztik az életünk utolsó érző darabját is. Óriási gyötrődéssel próbálunk megszabadulni a szívünket szorongató vaspánttól.

Sírjon az ember vagy ordítson fájdalmában? Ezt sem tudod már eldönteni, mert a fájdalom lüktető érként tompítja el a gondolkodásodat és egyszerűen kikapcsolsz. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket, nem érdekel semmi és az önsajnálat sötét bugyraiban már megnevettetni is nagyon nehéz feladat. Azt hiszed, hogy itt a világ vége nincs értelme tovább élni. Elárulva érzed magad, nem is csoda, hogy az élettől is elmegy a kedved.

Abban a pillanatban, amikor lassan kezded magad jobban érezni visszatér az életedbe. Küzdessz keményen, míg végül kezded újra megérezni az élet ízét, akkor azon nyomban újra megkeres  és ezzel a finom cselekedettel a rekonstrukció alatt álló lelkünk erődje, egy jól célzott robbantással darabokra hullik.

Ezek az emberek az úgynevezett ,,érzelem piócák." Kihasználnak, addig élősködnek rajtad, amíg mind egy cseppig ki nem szívják belőled a maradék életörömöt, szeretetet. Mindezt csak is azért, hogy ezzel a saját egójukat növeljék. Élvezik, hogy más szeretetében sütkéreznek, és nem veszik figyelembe a másik fél érzéseit. A szégyenérzet legcsekélyebb jelét sem mutatják, miközben üres ígéretekkel bolondítanak és nem engednek el, nem engednek továbblépni.


Ilyenkor rajtad a sor, hogy bebizonyítsd mennyire vagy erős és meg kell szabadulnod a nem kívánatos személyektől, akik csak zavaró tényezők az életedben.

Meg fogsz lepődni, hogy hányszor vagyunk képesek felállni és regenerálódni. Bennünk van, hogy felejtsünk és régi sebeinket felejtve újra szeretni tudjunk. Ami vicces, mert amikor az ember lelkileg szét van esve, akkor egyszer a karjába kívánja az illetőt, másszor pedig örökre kitörölné az életéből. Abban a szituációban nem gondolnánk, hogy ezek után képesek leszünk talpra állni. El sem tudod képzelni, hogy lesz valaki, akit még egyszer közel engedsz magadhoz. Pedig így van, felejtünk és szeretünk, mert ennek így kell lennie.

Le kell szűrni a tanulságokat, hogy ,,védelmed" megerősítésre szorul és már nem elég az a védelem, amivel felszerelted magad az első puffanás után. Csakis saját érdekedben minél előbb meg kell erősíteni.

Ugyanakkor kezd el kiépíteni az erőd új kapuját is, hogy a kívánt látogató gond nélkül be tudjon jutni hozzád, és így a várt lány várat kapjon.

Átgondolandó tények minden nőnek

A nők komplikálnak. Ezt sokan be is ismerik, de most egy-két olyan dolgot is leírok, amik egyáltalán nem olyan szokványosak és ismertek női körökben. Nők maximum a tudatalattijuk leges-legmélyén szembesülnek vele.

Tegyük fel, hogy egy nő megismerkedik egy aranyos, kedves fiatalemberrel. Elkezdenek ismerkedni, egyik fél sem tudja, mi fog kisülni a dologból. Pasi igazából nem fektet túl sok energiát a dologba. Úgy gondolja majd úgyis alakul valahogy. Nő viszont teljesen be van zsongva, hogy a pali így meg úgy, már a közös gyerekekeiket tervezgeti és beleéli magát a nagy, büdös semmibe.

Utána ideges lesz és frusztrált, amikor rájön, hogy az egészből semmi sem valós és mindez csak a fantáziájában él. A srácra lesz dühös, ami megmérgezheti az egész esetleg kialakulóban lévő kapcsolatot. Pasi megijed és inkább elmenekül, minthogy ezt tovább elviselje.

Sajnos sokunk hajlamos arra, hogy többet rakunk bele a dologba, mint amennyit a pasi.  Ilyen a természetünk.  Bizakodunk és reménykedünk, hogy ,,na majd biztos ő lesz a nagy Ő." Játsszuk a tyúkanyót, amikor NINCS itt az ideje. Férfi elkényelmesedik ha mindent a feneke alá tolunk. Utána esetleg elfelejti a szülinapod, névnapod, évfordulókat stb.

Már nem fog, azon gondolkozni és energiát fektetni abba, hogy hogy is  szerezhetne neked örömöt vagy mivel lephetne meg, mert megszokja, hogy TE melózol az egészben és neki kisujját sem kell megmozdítania a kapcsolatért.


Összefoglalva :

- NE pakolj többet a képzeletbeli mérlegbe, mint amennyit a másik beletesz! Egyenlő legyen a mérleg állása. Annyit pakolj bele az egészbe, amennyit a kisebb érdekeltségű fél belerak.

- NE gondold azt, hogy jár neked a figyelmessége és egyéb ,,szolgáltatásai",  azért nap mint nap újra és újra meg kell küzdeni, hogy a tűz megmaradjon köztetek.  Ha egyszer vagy kétszer, vagy ne vadulj háromszor kedvesen beszélget veled, azt neked nincs jogod elvárni tőle a következő héten is. Nem tartozik neked semmivel. Ez is igen gyakori hiba. Még  a párkapcsolat létrejötte előtt elvárod tőle és azt hiszed, hogy neked jár a figyelme, társasága. Nem. Kie vagy neki? Nem akarlak elkeseríteni, de SENKIJE!

- NE lovald és stresszeld bele magad fölöslegesen olyan dolgokba, amikkel saját magadnak ártassz.

- NE nyomulj. Hidd el, ha akar valamit a föld alól is előkerít, addig meg NE rágd a fülét. Hagyd, hogy rájöjjön arra, hogy sok más dolog mellett csak Te kellesz neki. Ülepedjen le neki az, hogy akkor kellesz neki igazán, amikor nem vagy ott és jöjjön rá, hogy hiányzol neki és helyed van az életében.  Addig meg éld az életed, ne foglalkozz fölöslegesen olyan személyekkel, akik tesznek a fejedre.

Ismétlem, ha akar valami meg keres hidd el! Egyszerűen nem kell…Ne túráztasd magad a semmiért. Élj egy szép és teljes életet és úgyis megkeres, ha meg nem, akkor jobb is, hogy nem jött össze. :)


Bemutatkozás

"Úgy gondolom nincs semmi szégyellnivaló abban, hogy van egy véleményünk és azt megosztjuk a másikkal.Vagy azért, hogy segítsünk vagy éppen azért, hogy mások ne értsenek vele egyet, de hogy elgondolkozzunk saját értékrendünkön és képesek legyünk saját véleményt alkotni."

Keress rá Facebook oldalamra,ha szeretnél elsőként értesülni a friss cikkekről!
facebook.com/pages/Bobo95-blog/690203494347304?fref=ts"
instagram:BOBO9503"

Feedek
Megosztás